[gondolatok], [történetek]
Őszinte leszek… amikor megláttam, elállt a lélegzetem! A régi, 150 éves szeszgyár még a mai napig őrzi a gyár hangulatát. A régi lovarda pedig mára igazán impozáns helyszíne lett az esküvőknek. 1880-ban építették, és annak idején nagyon fontos kereskedelmi központ volt. Több száz embernek adott munkát a környéken. Rengeteg zöld terület, hatalmas terek nyíltak meg előttünk amint beléptünk a kapun. A monumentális épületek múltat idéző hangulata egyszerűen a lehetőségek tárházát nyújtotta számunkra. Mintha egy másik korba léptünk volna.
[történetek]
Sok esetben a pároknak már konkrét elképzeléseik vannak a „Nagy Napot” illetően, de vannak olyanok is akik bizonytalanok, vagy körültekintőek és szeretnék feltérképezni az éppen aktuális trendeket, divatot. Erre nyújtanak kiváló lehetőséget az év első harmadában megszervezett esküvőkiállítások.
[történetek]
Fantasztikus nap volt. Mintha tényleg egy kisebb lagzin lettünk volna. És bár az időjárás nem kedvezett a kiállításnak, aki itt megfordult vendégek egy komplett esküvővel térhetett haza.
[történetek]
Edit és Zoli szertartása örök élmény marad számomra. Különleges volt minden perc velük a felkészüléstől az utolsó, hajnalig tartó pillanatig.
„Találtam egy szerelmet magamnak… pedig sosem tudtam, hogy te vagy az a valaki, aki rám vár, mert csak gyerekek voltunk.…” – így szól Ed Sheeran Perfect című dalának részlete, mely Edit és Zoli évtizedeken átívelő történetét jellemzi.
[történetek]
Gondolkodtam azon, hogyan is tudnám magamat bemutatni pár mondatban, de őszinte leszek: nem jutottam semmire. De nem azért, mert nincs mit elmondanom! Hanem azért, mert az életem olyan, mint egy kisregény: tele változatos történésekkel, izgalmas kalandokkal, színekkel, barátokkal, zenével, változásokkal, lendülettel, szerelemmel és szeretettel, ragyogással, pörgéssel-forgással…
