2013-ban, amikor haza költöztem Budapestről, nehezen találtam meg a helyem. De voltak néhányan, akik rögtön befogadtak. Ilyen volt Emese is. A bolondos jellemünk, a világra vetett kíváncsiságunk, a vágyaink, az álmaink sodort össze minket azt hiszem. A megismerkedésünkkor még nem tudtam, hogy a jövőben milyen fontos szerepet játszok majd az életében.
Emi és István ugyanis felkért, hogy legyek az a személy, aki az esküvőjük napján összeköti az életüket és ország-világ előtt kimondják a nagy betűs igent. Valahogy úgy alakult, hogy mindkettőnk hajója révbe ért és megtaláltuk azt, akivel egy egészek lehetünk.
Minden menyasszony, vőlegény, pár különös helyet foglal el a szívemben, hiszen mindannyian bepillantást nyújtanak a számomra egy kis ablakon át az életükre. Azokba a pillanatokban kapok betekintést, ami tényleg csak róluk szól. Amiről lehet, hogy senki más nem tud csak ők ketten, mégis megosztják velem. Ez fantasztikus érzés. Emese és István története nem volt teljesen új számomra, hiszen a barátnők sok mindent megbeszélnek.
Nem szoktam a párokat elkísérni a helyszínre és bejárást is csak akkor végzek ha esetleg szervezőként is jelen vagyok egy rendezvényen nemcsak szertartásvezetőként, nekik a barátságra való tekintettel felajánlottam a segítségemet. Nos amikor tanakodtunk és keresgéltük a helyszínt először még csak fel sem merült bennünk a Retreat Factory, azaz a Fácánkerti Szeszgyár. Olyat kerestünk, ami környezethez közeli, csendes, ugyanakkor rendkívül gyerekbarát. A sok apró pici vendég miatt ez különösen fontos volt. Emese és István később bukkant rá erre az impozáns, ugyanakkor meghökkentő lehetőségre.
Őszinte leszek… amikor megláttam, elállt a lélegzetem! A régi, 150 éves szeszgyár még a mai napig őrzi a gyár hangulatát. A régi lovarda pedig mára igazán impozáns helyszíne lett az esküvőknek. 1880-ban építették, és annak idején nagyon fontos kereskedelmi központ volt. Több száz embernek adott munkát a környéken. Rengeteg zöld terület, hatalmas terek nyíltak meg előttünk amint beléptünk a kapun. A monumentális épületek múltat idéző hangulata egyszerűen a lehetőségek tárházát nyújtotta számunkra. Mintha egy másik korba léptünk volna. Ám az idő nyoma is fellelhető a falakon, ami még különlegesebbé, rusztikusabbá teszi a helyszínt. Minél többet láttunk a helyszínből, annál jobban ámultunk. A retró korszakba repültünk vissza se perc alatt és sokszor azon kaptam magam, hogy nem is tudom melyik évet írjuk – a ’60-as években járok vagy éppen a ’80-asakban. Imádtam minden szegletét. Különös kedvencem a borostyánnal befutott törött ablakok voltak, a nyugalmat nyújtó csend, zöld övezet és függőágyak, a szeszgyár régi tulajdonosának otthonának minden szeglete, a „nászutas lakosztály”, ami inkább hasonlít egy présházra mint egy lakosztályra. Valójában egy indoház, ami egy régi bakterházból lett átalakítva a tó partján. Igen, tó is van a területen! Lenyűgöző volt. Annyira illett Emeséhez és Istvánhoz a helyszín! Alig vártam az esküvőt!
Az esküvő hete, nos hát csupa víz volt… mintha soha nem akart volna elállni az eső. Mindennap az időjárás jelentést bújta és imádkoztam az égiekhez, hogy csak azon a napon ne… légyszi-légyszi… De végül imáink meghallgattattak, 2023. május 13-án elállt a csapadék, a felhők mögül óvatosan leskelődött ki és hunyorgott ránk a nap. Úgy belejött, hogy délutánra a papírszíveket már alig bírtuk lenyomni a földbe. J Küzdöttünk vele jó sokat. J J J
„Az vagy nekem, mint földnek az ég.
Az vagy nekem, mint égnek a kék.
Az vagy nekem, mint télnek a hó.
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.”
Már csak a szertartás volt vissza. Azt hiszem nincs nagyobb visszajelzés, amikor az előttünk álló pár gyermeke azért sírja el magát, mert meghatódott. Mert anyáról és apáról van szó ezekben a pillnatokban. Arról, hogy az ő szülei boldogok és egymás kezét fogva mondják ki a legfontosabb szavakat, azokat, amelyek összekötik őket és egy egésszé, egységgé varázsolja őket. Nincsenek szavak. Mosoly, öröm és némi örömkönny. Még soha nem láttam párt, akik ilyen technikusan oldották volna meg a takács csomót a kötélceremónia keretein belül. Le a kalappal, a megoldás egyedi volt mégis közös. Köszönöm, hogy a részese lehettem ennek a napnak.
„Csodaszép, megható és főként személyes szertartást kaptunk Vicától, nem sablonos idézetekkel dobálózott fél órán keresztül. Mindenki dicsérte a vendégek közül is, jobb személyt nem is választhattunk volna erre a feladatra.
„
Emese & István
Fácánkert, 2023.05.13.
A képeket készítette: Soós Sándor (https://www.facebook.com/SoosSandorphotography)
Helyszín: Fácánkert, Retreat Factory, a Szeszgyár (https://aszeszgyar.hu/#tve-jump-1704356f4a7)
